Életem eddigi részében volt egy hatalmas problémám; valójában az egyetlen és permanens, amelyet nem sikerült megoldanom. Természete rendkívül egyszerű, és személyes tapasztalatom szerint általános a társadalom tekintetében is: az egész a probléma fogalmának definíciójából, annak értelmezéséből, és életünkben való értékeléséből fakad.
A meghatározás az értelmező kéziszótár szerint a következő:
Megoldásra váró elméleti, vagy gyakorlati kérdés,
vagy, ebben az esetben méginkább
nehezen megoldható, fejtörést okozó gond.
És itt van a kutya elásva: valljuk be őszintén, ha szembe kell néznünk egy olyan dologgal, amit nem tudunk rutinszerűen megoldani, nem szívesen állunk neki, és még ne adj Isten meg is kell erőltetnünk magunkat fizikailag és/vagy mentálisan, első körben úgy tekintünk rá, mintha az meg akarná keseríteni életünket.
És tologatjuk.
Jobbra-balra gurítgatjuk mint egy összecsomósodott fonalgombolyagot. Aztán ránk telepszik, körbefon, fojtogat, és akkor már ádáz küzdelmek árán is csak egyre jobban belebonyolódunk. A végső megoldás kapkodásunkban csak az lehet, ha kapjuk az ollót, és levágjuk magunkról ezeket a kötelékeket. Az eredmény: fércmunka.
Mit sem változtat ha mástól, máshonnan (kolléga, könyvek, konferenciák, stb.) várjuk a megoldást.
Volt hogy siettél valahova és nem találtad a kocsikulcsot a lakásban?
Na, tetőzzük kicsit a problémát: este van, elmegy az áram. Koromsötét. Elkezded keresni a kulcsot, de sehogy sem akadsz a nyomára. Kint az utcafronton világítanak a lámpák, úgy döntesz, ott legalább fény van, ki is mész hát keresni. Semmi.
Jön a szomszéd: „Te, haver, mit térdelsz ott a fűben?” – kérdezi jókedvvel.
„A kulcsom keresem, egy vacsorára mennék!” – válaszolod kétségbeesve. Nekiláttok hát együtt keresni.
5 perc múlva szomszédod megkérdezi, hogy ugyanmár merre vesztetted el a kulcsod, mire te azt válaszolod, hogy a lakásban.
„De hát ennek akkor így semmi értelme!” – fakad ki emberünk érthetően.
A kulcsot magadban kell keresni: amíg te nem rágod át a problémát A-tól Z-ig, nem találod meg rá a megoldást elvi síkon, addig hiába vársz máshonnan segítséget. A problémát se a könyvek, se az emberek nem fogják megoldani helyetted.
A kulcs, hogy feladatként tekints a problémára, ne gondként. Gondold végig azt, mérd föl, hogy kinek, vagy minek a segítségére lesz szükséged ahhoz, hogy magad tudd abszolválni.
Feladat: keress életedben egy, a fent leírtakhoz hasonló problémát. Olyat, amit te is inkább görgetsz, minthogy áthaladj rajta. Legyen ez személyes, vagy munkahelyi, tök mindegy.
Oldd meg magad. (De ne feltétlenül mások/más eszköz segítsége nélkül, azonban a segítséget már csak a kivitelezés során kérheted.)
És ne felejts el beszámolni róla!
